Kék Rózsa
Beleolvasó
2. rész
Bence már a ház előtt várta. A szomszéd kertet gereblyéző nénikével beszélgetett. A férfi barna haja hátul felnyírva, elől a homlokába hullott, kávészín szemében érdeklődés csillant, amikor meghallotta a lassító autót.
Sára az elején megállapította, hogy egészen jóképű lenne, ha nem csúfítaná az arcát olyan otromba, görbe orr, ami leginkább madárcsőrre emlékeztette.
A férfi sötét farmert viselt, a szokásos kockás ingei egyikét, meg fekete tavaszi kabátot.
– Kettesben leszünk? – kérdezte, és a bólintásra bedobta kisebb méretű sporttáskáját a sárga Mini Morris hátsó ülésére.
Sára azon gondolkodott, hogyan képes mindig ilyen kisimult lenni, majd kicsattanni az energiától.
– Valaki bulizott az éjjel? – kérdezte Bence vidáman, amikor bepattant Sára mellé.
– Kétszemélyes buli volt. – Kifaroltak a ház elől.
Bence kajánul rávigyorgott.
– Csak cseteltünk – magyarázta Sára a félreértések elkerülése végett, de a férfi szája erre még szélesebbre húzódott. – Nem szexcset! – csattant fel Sára.
– Meg sem szólaltam – felelte Bence, de a mosoly nem lohadt le az arcáról.
– Elég, ha az arcodra nézek, máris tudom, mire gondolsz.
Bence felvonta a szemöldökét.
– Valóban?
– Valóban. Különben meg, te nem thrillert írsz?
– De. Miért?
– Mert akkor gyilkosságokon kéne kattognod. Vagy szexjelenetet írsz éppen?
Bence elgondolkodva túrt a hajába.
– Hm. Éppen? Nem.
– Erotikus thriller? Sosem mondtad.
Bence szája megrándult.
– Mert nem az – vágta rá fojtott hangon.
– Dühösnek tűnsz.
– Mert dühít a puszta feltételezés is.
– Miért? Mi baj az erotikus thrillerrel? – Sárát komolyan érdekelte.
– Az erotika.
– Mi baj az erotikával?
– Magával az erotikával semmi. Thrillerben viszont semmi keresnivalója.
– De mi van, ha egy kéjgyilkos, vagy szexuális ragadozó köré épül a történet?
– Ott sem a szexen van a hangsúly. Szerintem a sima erotikus regények egyszerű ponyvák, nulla irodalmi értékkel. Nem akkora durranás megírni egy szextől lucskos sztorit, amiben háromszáz oldalon végig csak kefélnek. Semmi történet, elég, ha a megfelelő szavakat egymásra halmoznod, és máris beindítod a legtitkosabb erotikus fantáziákat, amire majd ezrek maszturbálnak. Ennyit ér az egész.
– Szerintem rosszul látod. Az erotikus történeteknek igenis van cselekménye.
– Ja. Ami arra épül, miként jusson be a férfi karakter a női karakter bugyijába. Nyilván nagyon izgalmas – jegyezte meg Bence lenézően. – Az ilyenből tizenkettő éppen egy tucat. Ha egyet olvastál, az összeset olvastad. Kötve hiszem, hogy túl sok meglepetést okozna.
– Mégis rengetegen kedvelik. Többek között én is.
Bence mintha egy pillanatra lefagyott volna, de hamar összeszedte magát:
– Olvasd, ha jólesik – vetette oda félvállról. – Nem minősítem a regények iránti ízlésedet.
Sárát szórakoztatta a pökhendisége, és egy pillanatig sem tudta komolyan venni a sértődöttségét.
– Akkor továbbra is erotikustörténet-rajongó maradok, engedelmével, Művész Úr!
– Isten ments, hogy nekem akarjon megfelelni, Tanárnő! – vágott vissza Bence. – Tudod thrillert akkor olvas az ember, ha túl nyugodt, hétköznapi életet él.
– Aha. És erotikát?
Bence rásandított:
– Szerintem tudod. Erotikát meg akkor, ha… Tudod. Ha hiányzik…
– Mi?
Bence mereven bámult előre.
– A szenvedély.
– Az én életemből nem hiányzik a szenvedély. Lehet, hogy távkapcsolatban élek, és csak kéthetente találkozunk, de biztosíthatlak, hogy akkor bepótolunk mindent.
Bence úgy fészkelődött a Mini Morrisban, mintha nem találná a helyét.
– Jó, oké, elhiszem. Bocs. Csak magamból indultam ki.
Sára egyszerre érezte túl kínosnak a helyzetet és túl dühösnek magát, hogy reagálni tudjon. Mégis minek bizonygatja ennek a férfinek, hogy egy távkapcsolat, és a kéthetenkénti szex igenis elegendő egy szenvedélyes élethez? Mire célozgat Bence azzal, hogy magából indult ki? Nincs igénye erotikus történetekre, mert naponta kielégíti a vágyait? Talán napjában többször is? Reggel, délben, meg este? A szex neki olyan gyakori, mint a fogmosás?
Megrándult a szája. Bence jól beletrafált, de túlságosan nehezére esett beismerni, hogy egyre rosszabbul viseli a távkapcsolatot. Annak ellenére, hogy szinte mindennap beszéltek telefonon, ha mégsem, akkor órákig írogattak, de ez nem pótolta a személyes találkozásokat, a meghitt együttléteket. Bence hirtelen felé fordult:
– Ugye nincs harag? – mosolygott rá. Sára önkéntelenül is a szájára pillantott, a reggel, délben, meg este is alaposan átkefélt fogakra. Az arcába szökött a pír.
– Én nem azért olvasok erotikus regényeket – hadarta. Belemarkolt a kormányba, és jobb terelés híján tudatni akarta Bencével, hogy nem minden erotikus regény pusztán szexjelenetek egymásba fűzése, hanem cselekményes, izgalmas történet, ahol maga az aktus szerves része a történetnek, ami nélkül értelmetlenné válnának a motivációk. – Vegyük például Rose Blue-t. Abban a regényben komoly történet van.
– Rose Blue-t? – Bence úgy kérdezett vissza, mintha magától a névtől is viszolyogna.
– Olvastad?
– Isten ments – vágta oda Bence kurtán.
– Akkor ajánlom, hogy olvasd el! Szerintem megváltoztatná az erotikus regényekről alkotott véleményedet.
Bence belesüppedt az ülésbe, és előrebámult a szélvédőn.
– Bocs, hogy nem hiszek ebben az egészben. Vegyük példának azt a Rose Blue-t, akit említettél, és aki azt a nyálas, erotikus történetet írta. Jó, te kivétel vagy, mert nem azért szereted, de a kivétel mindig erősíti a szabályt. Különben tudod, kik olvassák azokat? Tudod?
– Fogadjunk, hogy rögtön elmondod.
– Elhanyagolt háziasszonyok, meg éretlen csitrik, akiknek nincs az életében semmi, de semmi izgalmas a világon. És hidd el nekem, baromi sokan vannak, akiknek ennyi elég a boldogsághoz. Ezért veszik, mint a cukrot, azokat a kókler firkálmányokat.
Sára erősebben markolta a kormányt a kelleténél, a szemét le sem vette az előttük haladó Mazda lökhárítójáról.
– A besavanyodott vénasszonyokat meg nem is említettem – morogta a férfi.
– Én szeretem Rose Blue-t – mondta ki. – Anyám meg egyenesen imádja.
Rájuk nehezedett a csend. Egy pillanatra harapni lehetett a feszültséget a kocsiban. Bence megköszörülte a torkát.
– Az anyád… – ismételte színtelen hangon.
– Odáig van Rose-ért. Első számú rajongója. Alig várja a következő regényét. Velem együtt.
– Hát ez klassz – húzta el a száját Bence.
– Rose Blue hihetetlenül jó. A legjobb regény, ha meg akarsz ismerkedni az erotikus zsánerrel. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy nem fordította senki, tehát álnéven ír. Lehet, hogy ismered.
– Lehet – morogta Bence. – Te ilyenekre figyelsz, hogy ki fordította?
– Ilyenekre is.
– Elképesztő vagy.
Sára magában elmosolyodott.
– Olvasd el Rose Blue-t. Bocsánatot kérnél.
– Ja. Nyilván.
– Mitől vagy ilyen ellenséges? Sérti az írói önérzetedet, hogy egy erotikus regény írójáért rajonganak ilyen fokon?
– Megvagyok az ilyen fokú rajongások nélkül, hidd el, nincs okom panaszra. Más az olvasókörünk. Szerencsére.
– Azért érdekelne, te mit kompenzálsz azzal, hogy thrillereket írsz? Ennyire unalmas az életed?
Bence végre felnevetett.
– Ennyire.
– Én izgalmassá teszem a sajátomat. – Sára nem bírta tovább magában tartani. Olyan izgatottan várta a mai napot. – Meglepem Dávidot szülinapja alkalmából. Kereken negyven ma.
– Meglepetésbulit szervezel neki?
– Valami olyasmit.
– Mi van, ha utálja a meglepetéseket?
– Olyan nincs. Mindenki szereti a meglepetéseket.
– Tévedsz.
– Te nem szereted? – képedt el Sára.
– Eltaláltad.
– Híres író vagy.
Bence elmosolyodott.
– Szerinted ez egyenesen arányos azzal, hogy szeretnem kell a meglepetéseket?
Sára ezen elgondolkodott.
– Azt hittem a te életed tele van meglepetésekkel.
– Éppen az imént tisztáztuk, hogy unalmas az életem.
– Ezt úgysem hiszem el – vigyorodott el Sára. – Író vagy, komoly olvasótáborod van, könyves eseményekre jársz. Hogy lehetne unalmas?
Bence megvonta a vállát.
– Nyilván azért, mert én nem erotikát írok. Amúgy meg azt hiszel, amit akarsz. Tehát a te Dávidod imádja a meglepetéseket. Mesélj, milyen meglepetéspartit szervezel neki?
– Olyan kétszemélyeset.
– Ez valóban kellemesnek hangzik. Fogalma sincs róla, hogy itt leszel?
– Azt hiszi, hétvégén érkezem. Miért nézel így?
– Eszembe jutott, hogy anyám mindig azt mondta, sosem megy korábban haza, mint ahogy apám számít rá. Nehogy mindketten meglepődjenek.
– Ez vicces – kuncogott Sára. – Gondolom, azóta is boldogan élnek.
– Apám, mondhatni, boldogan él. Anyám már nem.
Sára gyomrában összeállt egy gombóc. Kellemetlenül érezte magát amiatt, hogy ismét olyan csúszott ki a száján meggondolatlanságában, aminek nem kellett volna.
– Részvétem – rebegte.
– Köszönöm. Él. Csak már nem boldog.
Sára megütközve pillantott Bencére. Erre igazán nem számított. Próbálta összeszedni a gondolatait.
– Sajnálom. Mi történt?
– Egyszer véletlenül előbb ért haza.
