Kék Rózsa

Beleolvasó

2. rész

 

 

Bence már a ház előtt várta. A szomszéd kertet gereblyéző nénikével beszélgetett. A férfi barna haja hátul felnyírva, elől a homlokába hullott, kávészín szemében érdeklődés csillant, amikor meghallotta a lassító autót.

Sára az elején megállapította, hogy egészen jóképű lenne, ha nem csúfítaná az arcát olyan otromba, görbe orr, ami leginkább madárcsőrre emlékeztette.

A férfi sötét farmert viselt, a szokásos kockás ingei egyikét, meg fekete tavaszi kabátot.

– Kettesben leszünk? – kérdezte, és a bólintásra bedobta kisebb méretű sporttáskáját a sárga Mini Morris hátsó ülésére.

Sára azon gondolkodott, hogyan képes mindig ilyen kisimult lenni, majd kicsattanni az energiától.

– Valaki bulizott az éjjel? – kérdezte Bence vidáman, amikor bepattant Sára mellé.

– Kétszemélyes buli volt. – Kifaroltak a ház elől.

Bence kajánul rávigyorgott.

– Csak cseteltünk – magyarázta Sára a félreértések elkerülése végett, de a férfi szája erre még szélesebbre húzódott. – Nem szexcset! – csattant fel Sára.

– Meg sem szólaltam – felelte Bence, de a mosoly nem lohadt le az arcáról.

– Elég, ha az arcodra nézek, máris tudom, mire gondolsz.

Bence felvonta a szemöldökét.

– Valóban?

– Valóban. Különben meg, te nem thrillert írsz?

– De. Miért?

– Mert akkor gyilkosságokon kéne kattognod. Vagy szexjelenetet írsz éppen?

Bence elgondolkodva túrt a hajába.

– Hm. Éppen? Nem.

– Erotikus thriller? Sosem mondtad.

Bence szája megrándult.

– Mert nem az – vágta rá fojtott hangon.

– Dühösnek tűnsz.

– Mert dühít a puszta feltételezés is.

– Miért? Mi baj az erotikus thrillerrel? – Sárát komolyan érdekelte.

– Az erotika.

– Mi baj az erotikával?

– Magával az erotikával semmi. Thrillerben viszont semmi keresnivalója.

– De mi van, ha egy kéjgyilkos, vagy szexuális ragadozó köré épül a történet?

– Ott sem a szexen van a hangsúly. Szerintem a sima erotikus regények egyszerű ponyvák, nulla irodalmi értékkel. Nem akkora durranás megírni egy szextől lucskos sztorit, amiben háromszáz oldalon végig csak kefélnek. Semmi történet, elég, ha a megfelelő szavakat egymásra halmoznod, és máris beindítod a legtitkosabb erotikus fantáziákat, amire majd ezrek maszturbálnak. Ennyit ér az egész.

– Szerintem rosszul látod. Az erotikus történeteknek igenis van cselekménye.

– Ja. Ami arra épül, miként jusson be a férfi karakter a női karakter bugyijába. Nyilván nagyon izgalmas – jegyezte meg Bence lenézően. – Az ilyenből tizenkettő éppen egy tucat. Ha egyet olvastál, az összeset olvastad. Kötve hiszem, hogy túl sok meglepetést okozna.

– Mégis rengetegen kedvelik. Többek között én is.

Bence mintha egy pillanatra lefagyott volna, de hamar összeszedte magát:

– Olvasd, ha jólesik – vetette oda félvállról. – Nem minősítem a regények iránti ízlésedet.

Sárát szórakoztatta a pökhendisége, és egy pillanatig sem tudta komolyan venni a sértődöttségét.

– Akkor továbbra is erotikustörténet-rajongó maradok, engedelmével, Művész Úr!

– Isten ments, hogy nekem akarjon megfelelni, Tanárnő! – vágott vissza Bence. – Tudod thrillert akkor olvas az ember, ha túl nyugodt, hétköznapi életet él.

– Aha. És erotikát?

Bence rásandított:

– Szerintem tudod. Erotikát meg akkor, ha… Tudod. Ha hiányzik…

– Mi?

Bence mereven bámult előre.

– A szenvedély.

– Az én életemből nem hiányzik a szenvedély. Lehet, hogy távkapcsolatban élek, és csak kéthetente találkozunk, de biztosíthatlak, hogy akkor bepótolunk mindent.

Bence úgy fészkelődött a Mini Morrisban, mintha nem találná a helyét.

– Jó, oké, elhiszem. Bocs. Csak magamból indultam ki.

Sára egyszerre érezte túl kínosnak a helyzetet és túl dühösnek magát, hogy reagálni tudjon. Mégis minek bizonygatja ennek a férfinek, hogy egy távkapcsolat, és a kéthetenkénti szex igenis elegendő egy szenvedélyes élethez? Mire célozgat Bence azzal, hogy magából indult ki? Nincs igénye erotikus történetekre, mert naponta kielégíti a vágyait? Talán napjában többször is? Reggel, délben, meg este? A szex neki olyan gyakori, mint a fogmosás?

Megrándult a szája. Bence jól beletrafált, de túlságosan nehezére esett beismerni, hogy egyre rosszabbul viseli a távkapcsolatot. Annak ellenére, hogy szinte mindennap beszéltek telefonon, ha mégsem, akkor órákig írogattak, de ez nem pótolta a személyes találkozásokat, a meghitt együttléteket. Bence hirtelen felé fordult:

– Ugye nincs harag? – mosolygott rá. Sára önkéntelenül is a szájára pillantott, a reggel, délben, meg este is alaposan átkefélt fogakra. Az arcába szökött a pír.

– Én nem azért olvasok erotikus regényeket  – hadarta. Belemarkolt a kormányba, és jobb terelés híján tudatni akarta Bencével, hogy nem minden erotikus regény pusztán szexjelenetek egymásba fűzése, hanem cselekményes, izgalmas történet, ahol maga az aktus szerves része a történetnek, ami nélkül értelmetlenné válnának a motivációk. – Vegyük például Rose Blue-t. Abban a regényben komoly történet van.

– Rose Blue-t? – Bence úgy kérdezett vissza, mintha magától a névtől is viszolyogna.

– Olvastad?

– Isten ments – vágta oda Bence kurtán.

– Akkor ajánlom, hogy olvasd el! Szerintem megváltoztatná az erotikus regényekről alkotott véleményedet.

Bence belesüppedt az ülésbe, és előrebámult a szélvédőn.

– Bocs, hogy nem hiszek ebben az egészben. Vegyük példának azt a Rose Blue-t, akit említettél, és aki azt a nyálas, erotikus történetet írta.  Jó, te kivétel vagy, mert nem azért szereted, de a kivétel mindig erősíti a szabályt. Különben tudod, kik olvassák azokat? Tudod?

– Fogadjunk, hogy rögtön elmondod.

– Elhanyagolt háziasszonyok, meg éretlen csitrik, akiknek nincs az életében semmi, de semmi izgalmas a világon. És hidd el nekem, baromi sokan vannak, akiknek ennyi elég a boldogsághoz. Ezért veszik, mint a cukrot, azokat a kókler firkálmányokat.

Sára erősebben markolta a kormányt a kelleténél, a szemét le sem vette az előttük haladó Mazda lökhárítójáról.

– A besavanyodott vénasszonyokat meg nem is említettem – morogta a férfi.

– Én szeretem Rose Blue-t – mondta ki. – Anyám meg egyenesen imádja.

Rájuk nehezedett a csend. Egy pillanatra harapni lehetett a feszültséget a kocsiban. Bence megköszörülte a torkát.

– Az anyád… – ismételte színtelen hangon.

– Odáig van Rose-ért. Első számú rajongója. Alig várja a következő regényét. Velem együtt.

– Hát ez klassz – húzta el a száját Bence.

– Rose Blue hihetetlenül jó. A legjobb regény, ha meg akarsz ismerkedni az erotikus zsánerrel. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy nem fordította senki, tehát álnéven ír. Lehet, hogy ismered.

– Lehet – morogta Bence. – Te ilyenekre figyelsz, hogy ki fordította?

– Ilyenekre is.

– Elképesztő vagy.

Sára magában elmosolyodott.

– Olvasd el Rose Blue-t. Bocsánatot kérnél.

– Ja. Nyilván.

– Mitől vagy ilyen ellenséges? Sérti az írói önérzetedet, hogy egy erotikus regény írójáért rajonganak ilyen fokon?

– Megvagyok az ilyen fokú rajongások nélkül, hidd el, nincs okom panaszra. Más az olvasókörünk. Szerencsére.

– Azért érdekelne, te mit kompenzálsz azzal, hogy thrillereket írsz? Ennyire unalmas az életed?

Bence végre felnevetett.

– Ennyire.

– Én izgalmassá teszem a sajátomat. – Sára nem bírta tovább magában tartani. Olyan izgatottan várta a mai napot. – Meglepem Dávidot szülinapja alkalmából. Kereken negyven ma.

– Meglepetésbulit szervezel neki?

– Valami olyasmit.

– Mi van, ha utálja a meglepetéseket?

– Olyan nincs. Mindenki szereti a meglepetéseket.

– Tévedsz.

– Te nem szereted? – képedt el Sára.

– Eltaláltad.

– Híres író vagy.

Bence elmosolyodott.

– Szerinted ez egyenesen arányos azzal, hogy szeretnem kell a meglepetéseket?

Sára ezen elgondolkodott.

– Azt hittem a te életed tele van meglepetésekkel.

– Éppen az imént tisztáztuk, hogy unalmas az életem.

– Ezt úgysem hiszem el – vigyorodott el Sára. – Író vagy, komoly olvasótáborod van, könyves eseményekre jársz. Hogy lehetne unalmas?

Bence megvonta a vállát.

– Nyilván azért, mert én nem erotikát írok. Amúgy meg azt hiszel, amit akarsz. Tehát a te Dávidod imádja a meglepetéseket. Mesélj, milyen meglepetéspartit szervezel neki?

– Olyan kétszemélyeset.

– Ez valóban kellemesnek hangzik. Fogalma sincs róla, hogy itt leszel?

– Azt hiszi, hétvégén érkezem. Miért nézel így?

– Eszembe jutott, hogy anyám mindig azt mondta, sosem megy korábban haza, mint ahogy apám számít rá. Nehogy mindketten meglepődjenek.

– Ez vicces – kuncogott Sára. – Gondolom, azóta is boldogan élnek.

– Apám, mondhatni, boldogan él. Anyám már nem.

Sára gyomrában összeállt egy gombóc. Kellemetlenül érezte magát amiatt, hogy ismét olyan csúszott ki a száján meggondolatlanságában, aminek nem kellett volna.

– Részvétem – rebegte.

– Köszönöm. Él. Csak már nem boldog.

Sára megütközve pillantott Bencére. Erre igazán nem számított. Próbálta összeszedni a gondolatait.

– Sajnálom. Mi történt?

 – Egyszer véletlenül előbb ért haza.

 

 

---