Kék Rózsa

Beleolvasó

4. rész

 

 

– Elég gyászos az ábrázatod – ölelte meg Bencét nevetve Molli, amikor kora délután becsengetett hozzá belvárosi lakásába.

– Anyámtól jövök – csukta magukra az ajtót Bence.

– Hogy van?

– Ahogy általában lenni szokott. Utál mindent és mindenkit. Ráadásul előtte beszéltem Endrével.

– És? – kíváncsiskodott Molli. Heterokrómia következtében a jobb szeme mélybarna, a bal világoskék árnyalatot kapott. Ez rendkívül különlegessé, szexivé tette az arcát, amit kiemelt platinaszőkére festett, rövid frizurája is.

Bence követte a nőt a nappaliba. Levetette magát a kanapéra, hátradöntötte a fejét a támlán, reményvesztetten bámulta a plafont.

– Szar van a palacsintában.

– Igazán?

Bence felpillantott. Molli az ajtófélfának támaszkodva figyelte. A világoskék selyem köntös lágyan omlott le magas, karcsú alakján, sejtelmesen követve teste domborulatait és völgyeit, teret adva a fantáziának.

– Jó nagy pácba kerültem – sóhajtotta Bence, és nem tudta levenni a tekintetét a nő csipkemelltartójáról, ami izgatóan kivillant a köntös dekoltázsából.

Molli végigsimított a pongyolája elején.

– Ezt nehezen hiszem el. Magasról nyerted a fogadást, bár hozzátenném, akárki nem csinálta volna meg ezen a színvonalon, mint te. Mikor vihetlek el arra a tengerparti kiruccanásra, amit megnyertél?

– Endre Könyvhétre új Rose Blue-regényt akar.

Molli füttyentett.

– Nem mondod! Megcsinálod?

– Nincs választásom. Nem adja ki az új thrilleremet, ha nem mutatok fel neki valamit. Ráadásul még évekre el vagyok kötelezve neki. De van ennél sokkal rosszabb is.

Molli a bárszekrényhez lépett. Töltött két whiskyt, megkoccantak a jégkockák, ahogy Bence kezébe nyomta az egyik poharat.

– Mesélj! – szólította fel, miközben lehuppant mellé. A köntös szétnyílt, ahogy keresztbe vetette hosszú, barna combjait.

– Endre Rose Blue író-olvasó találkozót akar. – Bence belekortyolt az italába. Jólesően égette végig a torkát és a gyomrát.

Mennyit kéne meginnom ebből, hogy elfelejtsem ezt az egészet? Mennyit, hogy megoldást találjak?

Tekintete összeakadt Molli felemás szemével.

– Vállalod? – kérdezte reménykedve. – Eljátszod Rose Blue-t?

Molli csilingelően felkacagott.

– Viccelsz?

– Halálosan komolyan gondolom. Fizetek érte. Te úgyis erotikust írsz.

– Senki nem hinné el, hogy én vagyok Rose Blue! Teljesen más a stílusunk.

– Mondhatnád, hogy kipróbáltad magad.

– Nem, Beni. Te jártattad a szád olyan nagyon, hogy mindenki képes erotikát írni. Fogadtunk. – Molli széttárta a karját. – Megcsináltad. Imádják. Vállald a felelősséget!

– Nem gondoltam, hogy így elszabadul ez az egész.

– Áruld el nekem, mégis mit gondoltál? Mi? Hogy igazam lesz, és szart fogsz írni? Azért fogadtál, mert rohadtul hittél magadban, hitted, hogy meg tudod csinálni. Én meg rohadtul bíztam benne, hogy nem vagy képes rá. Buktam. – Molli kacéran kacsintott. – Elviszlek nyaralni a tengerpartra. A fogadás szerint. Sajnálom, hogy nem fordítva sült el. Imádnám, ha te nyaraltatnál engem, de ez van. Írtál egy erotikus bestsellert – kuncogott.

Bencét bosszantotta Molli jó kedve.

– Mi olyan vicces ebben?

– Az, hogy ekkora fogyást egyik thrillereddel sem sikerült elérned.

Bence felhajtotta az italát.

– Örülök, hogy jól szórakozol.

Molli Bence combjára csúsztatta a kezét.

– Feszült vagy. Akarsz szexelni?

Bence becsukta a szemét, felsóhajtott.

– Veled? Bármikor – mormolta.

Molli lerakta a poharát, majd kivette Bence kezéből az övét.

– Szolgáltatok némi anyagot az új Rose Blue-regényedhez – búgta, miközben Bence poharát is lerakta. – Tudod mit? Mivel felizgatnak a kihívások – simított végig Bence farmerjének az elején –, legyen tétje a dolognak. Bekötöm a szemed a köntösöm pántjával, és a bugyimmal betömöm a szádat.

– Van rajtad bugyi? – kérdezte Bence rekedten.

Molli felkacagott.

– Baromi kíváncsivá tettelek, igaz?

– Kétségtelenül.

– Sejtettem. Ha túl vagyunk rajta, közös megegyezéssel, mindketten felhasználhatjuk a tapasztalásainkat a legújabb regényünkben. – Finoman végignyalta Bence nyakát. – Fogadjunk, hogy elbaszod, és végül kukában végzi az egész jelenet.

Bence ereiben forrón lüktetett a vér. Játszottak már Mollival sokféle játékot, de ez új volt, és valóban felizgatta a gondolat, ahogy lassanként meglódult a fantáziája.

– A következő játék a tied lehet – suttogta Molli a fülébe. A nő forró lehelete csiklandozta a bőrét, az apró hajszálak égnek meredtek a tarkóján. Összesűrűsödött körülöttük a levegő.

Nem mintha neki nem lenne elég színes az erotikus fantáziája, de most, hogy újra megnyerhet egy kihívást, mindent vitt. Lehet, hogy Mollinak gyakorlata van az erotikus jelenetek írásában, de ő, Rose Blue – az olvasók szerint – új színt hozott a zsánerbe. Behozta a hideg kéket a sok romantikus rózsaszínbe és izzó vörösbe. Azt a számító, fagyos kéket, amilyen Molli bal szeme.

Tarkóját nyomta a szemére kötött anyag durva csomója, semmit nem látott, ráadásul Molli, miután megszabadította a ruháitól, apró kuncogások közepette még a csuklóját is összekötözte, és a feje felett az ágyhoz rögzítette. Bencét felizgatta a kiszolgáltatottság érzése, és az, hogy hosszú percekig nem történt semmi. Hallotta a jégkocka csörrenését a pohárban, és úgy érezte Molli tekintetét, mintha látta volna, ahogy vágyakozó pillantással végignéz rajta. A jéghideg vízcsepp érintése a vállán meglepetésként érte, összerándult.

Az ágy megnyikordult, és hamarosan Molli forró nyelvével lenyalta róla a hideg cseppecskét, hogy aztán a jégkockával simítson végig testének legérzékenyebb pontjain. A hidegtől Bence minden izma összerándult, nyögései belevesztek a szájában nyálas gombóccá gyűrődött puha szövetbe. Furamód érzéketlennek érezte a bőrét mindaddig, amíg Molli forró szája rá nem akadt, és a nyelvével fel nem melegítette. Az őrületbe kergette a játszadozásaival, és a végén a totális extázisba hajszolta, aztán megkönyörülve Bencén kikapta a szájából a bugyiját, mielőtt belefulladt volna az orgazmusba.

 

– Keresek valakit, aki eljátssza helyettem Rose Blue-t – nyúlt Bence Molli laptopja után.

Elővette fekete keretes szemüvegét, hogy lásson valamit, mert zuhanyzáskor kivette a kontaktlencséit. Valójában nem tervezte, hogy írni fog, de a tus alatt, a csobogó víz hatására bepörgött a fantáziája, folyamatosan jöttek fel belőle a mondatok.

– Hé! – szólt rá a nő.

Bence törökülésben elhelyezkedett az ágyban, ölébe kapta a laptopot, felnyitotta a tetejét.

– Te ilyenkor úgysem írsz – jegyezte meg, amíg várta, hogy betöltsön a rendszer.

Molli az oldalára fordult.

– Neked sem kéne.

– Hanem mit kéne? – pillantott rá Bence kajánul. Úgy vélte, pontosan tudja a választ.

Molli kinyújtotta a kezét, megérintette Bence térdét.

– Hideg az ágy nélküled.

– Kényeztesselek még?

– Egyszerűen, csak ölelj át kicsit.

Bence erre nem számított.

– Minek? – morrant. – Ha ágymelegítőre vágysz, akkor keress egy állandó házi kedvencet.

Molli az álláig húzta a vékony takarót.

– Hogy a fenében írtál ezzel a hozzáállással sikeres erotikus regényt?

Bence elvigyorodott.

– Szeretnéd a titkaimat, mi?

– Egy nagy frászt. Jobb nekem nélkülük.

Bence megnyitott egy új dokumentumot.

– Mondd, miért nincs neked normális kapcsolatod? – kérdezte elmélázva. Molli hosszabban nézte, mint az Bence számára kényelmes lett volna, ezért zavartan elfordította a fejét. – Csak azt ne mondd, hogy miattam.

– Nem mondom. Hát neked? – kérdezte Molli komolyan.

– Én kérdeztem előbb! – pillantott fel Bence.

Molli két különböző színű szemében remegőssé vált a fény.

– Te is tudod miért – csuklott el a hangja.

Bence szája széle megrándult. Nem akart ilyen otromba módon belegázolni Molli lelkivilágába. Úgy érezte magát, mint egy buldózer, aki áthajtott egy virágzó mezőn, és csak összetört szirmokat hagyott maga után. A torkában megült az a ragadós gombóc.

Molli már akkor megmondta, hogy az élete ekörül forog, mert hozzátartozik, az élete része, lehetetlen figyelmen kívül hagyni, és csak nagyon ritkán tudja elfelejteni.

Bence felejtette el örökké. Mert nem számított. Mert Molli ezzel együtt volt számára tökéletes. Vele éppen emiatt vált könnyűvé. Semmi rizikós szex. Semmi para, ha véletlen nem hozott magával óvszert. És – töredelmesen bevallotta – Mollihoz rendszerint nem hozott.

– Csak azért? – kérdezte rekedten.

Kedvelte Mollit, és az, hogy átérezte a fájdalmát, nem tette könnyebbé. De mindazon túl, hogy néha szexeltek, barátok is voltak.

És ugyan mire valók a barátok? Átveszik a terhek egy részét.

– Szerinted hány komoly pasi akarja olyan nővel tervezni a jövőjét, mint én? – szegezte neki a kérdést Molli.

– Ez nem indok. Rengeteg férfi él a Földön, akik nem akarnak gyereket.

– Meg komoly kapcsolatot sem – vágta rá Molli. – Nézz magadra!

– Ne belőlem indulj ki! Nem minden férfi annyira elcseszett, mint én. De ha ezt bárkinek elmondod, kicsinállak az olvasóid előtt – villantotta rá a szemét Bence. Meg kellett őriznie a tökéletesség látszatát. Ezért sem ismerheti be, hogy ő Rose Blue.

– Ugyan már! – sóhajtott Molli. – Arról szól a szövetségünk, hogy nem áruljuk el egymást. Te sem árulod el az én titkaimat, én sem tieidet. Amúgy meg nem vagy olyan egyedi eset. A társkereső oldalak tele vannak komolytalan arcokkal.

– Ne a társkereső oldalakon keresgélj! – Bence megigazította a laptopot az ölében. – Baromira nincs kedvem a hullaházban azonosítani a holttestedet.

Molli végre felnevetett.

– Csak kibújik belőled a thrilleríró a végére. Figyelmeztetlek, erotikus regényt várnak tőled.

Bence elfintorodott.

 – Kösz a támogatást. Majdnem kezdtem jól érezni magam!

 

 

---